Gondoltam reggel veszek ki valami husit a hűtőből.... (hátha ez most sikerül:) ). Vettem is ki, egy jó adag csontos tarját.
Délutánra pont jól kiolvadt, és el is kezdtem kiklopfolni. Csontot kivágtam belőle, és mivel túl nagynak bizonyultak a szeletek 2 kisebbre vágtam, így kaptam 6 szelet tarját.
Fokhagymás sóval megszórtam, és így klopfoltam tovább kb 0,5 - 1 cm vastagra. Ha túl vékony a tarja olyan lesz mint a pozdorja... száraz.
Kis tálban összekevertem 3-4 kanál mustárt, bármilyen fűszerkeverékkel. Ezt a masszát egyenletesen eloszlattam a 6 szelet húson, majd hagytam kicsit állni, had pácolódjon. Még a hús érik, addig beraktam egy adag ruhát mosásba.
A húsok mindkét oldalát pirosra sütöttem, ZSÍRON. Fontos a zsír, mert ebben van igazi finom íze a sertéshúsnak. Miután kérge lett a húsoknak, öntöttem alá kevés vizet, és elkezdtem a párolását. Mikor már jó puha volt, elpárologtattam róla a vizet, és pirosra sütöttem. A sütés utolsó mozzanatában reszelt fokhagymával bekentem az egyik oldalát, hirtelen megfordítottam, és már ki is vettem. Ha a fokhagymás oldalt 1-2 másodpercnél tovább sütjük, akkor a fokhagyma olyan keserű lesz, hogy dobhatjuk ki a húst.
Hagymát karikára vágtam, lisztbe beleforgattam, forró zsírban ropogósra sütöttem.
Köretnek volt mellé, rizi-bizi, és törtkrumpli. Igaz, sültburgonya illik hozzá, de mi ezt kívántuk.:)
Tányérra vágtam friss paradicsomot, és zöldpaprikát, ami tökéletes "kiegészítője" ennek a remek, nem túl kalóriaszegény ételnek.:)
Jóétvágyat hozzá.
Megjegyzésként, még elmondanám, hogy csak az kezdjen bele e fincsi vacsora elkészítésébe, akinek van felesleges 3 órája. Sajnos, elég időigényes. Ebben az intervellumban benne van a kiklopfolástól, a hús pirosra sütéséig, köret elkészítéséig minden.
Fini
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése