Tegnap egész nap azon agyaltam ugyan mit lehetne főzni...valami újdonságot... :) Eszembe jutott, hogy a hétvégén Anyával vettünk kelbimbót; igaz elmondta, hogy Ő egyszer evett, de neki nagyon nem ízlett, és nekem sem fog, de próbáljam ki.:) Nem gátol meg semmiben...milyen aranyos :)).
Még sosem ettem ilyen növényt... kis fenntartásokkal, de neki kezdtem a fejemben összállt receptet megvalósítani.
A másik rejtély számomra a besamel(?) volt, eddig talán egyszer ettem besameles-karfiolt, de nem tartozott a kedvenceim közé, mert túl sok lisztet véltem benne felfedezni..
Amikor nekikezdtem az étel elkészítéséhez, gondoltam, hogy ez vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon borzalmas. :)
Hozzávalók:
- 60 dkg kelbimbó
- 1-1 fej lila és vörös hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- tej, vaj (besamelhez)
- 2-3 evőkanál tejföl
- só, ételízesítő, bors, Erős-pista
Elkészítés:
A kelbimbót megmostam, a sérült külső leveleket eltávolítottam, negyedeltem, majd sós-ételízesítős vízben fél-puhára főztem. Amíg párolódott a kel, elkészítettem a besamelt, amit kikevertem az erős-pistával, sóval, borssal, tejföllel, s végül belereszeltem a fokhagymát; amikor a mártás kész lett a hagymákat nyolcadoltam. A kelbimbót leszűrtem, majd egy kerámia tálba öntöttem, amiben összekevertem a besameles masszával, addig kevertem, hogy mindenhova egyenletesen jusson a szószból, ezután 30 percre betettem sülni a sütőbe.
Szerintem nagyon finom lett, köretként is megállja a helyét, de főételnek is elég laktató. Ha legközelebb készítek ilyet, tuti vágok bele vékony sonka csíkokat, vagy egy kis császár-szalonnát, és sajtot is reszelek rá.
Örülök, hogy a fent említett verzióból, az elsőt mondhatom el erről az új fogásomról, azaz nagyon jó lett. Ugye az ember sose dícsérje a saját munkáját, de csak én ettem belőle, és meg kell, hogy jutalmazzam magam egy vállveregetéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése